tróger
Kaptam pénzt!
Törlesztek is, csak tudnám, hogyan, mi a helyes hozzáállás (mert dönteni nem igazán tudok).
De még 2 előadás, oszt jó lesz.
(majd csak valaki elkezdi megint olvasni a hülyeségeimet)
népszerűség
Ha leszámítom, hogy mennyi robot tévedhet ide (és ezt kizárhatom, mert a kis szünet után a látogatottság nullára esett...), nincs egy hónapja, hogy napi 15-20 látogatást könyvelhettem el. Csak hát meguntam kiabálni a vakvilágba, és most mondjuk majd arról írok, hogy hogyan építettem végül is szarból várat.
Mondjuk kezdetnek összerakom végre a sz**os bicajomat, és elkezdek tekerni. Azt szeretem. Egy gép, a maga merevségével, olaj- és fémszagával, nyikorgásával, és én hajtom, én irányítom, és a menetszél tépi a hajam.
Aztán meg lehet, hogy egy buzibárban fogok musicalzenéket dobolni, miközben az a homár, akiről az első csajom áradozott (kapcsolatunk folyamán!), énekel a többi homárnak. De hát... Forint. És ezek pénzes bulik.
De előtte feltolok egy-két kaktuszt.
Célmeghatározás.
1, Soha többet gyengeség.
Tulajdonképpen nem oldottam meg a gondjaimat, amik miatt kicsit kiszálltam, csak a szőnyeg alá söpörtem. De egy csepp alkohol, egy-két nem kontrollált gondolat (balsors, hogy mennyi energiám megy el azzal, hogy tudatosan nem gondolok a múltra!), és vége.
2, Csipkebokorvessző.
3, Forint.
4, Lefogyni.
5, Kigyúrni.
6, Pá-pá szemüveg (legalábbis a szódásszifon).
7, Üzleti siker.
8, Sokkal több társasági élet, nehogy én is egyedül maradjak, és ha teszem azt mégis meggazdagszom, akkor se azért legyen körülöttem egy-két ember. Mert ugye tudjuk, hogy nem feltétlenül olyan tulajdonságok miatt barátkozunk néha, amik igazán arra adnának okot. Nézzétek meg, szinte az összes jó csajnak van egy csomó olyan fiúbarátja, akit nem szívesen tűrünk meg. De mindent meg lehet magyarázni.
Több cél így hirtelen (hullaságból kifolyólag) nem jut eszembe, de hát ma nem is ilyesmiről kell elmélkednem.
Nice peace.
csupa csupa
Az életem csupa boldogság és öröm. (nem.)
De! Nemsokára összerakom a szputnyik márkájú bicajomat (para lesz az összes rohadt küllőt megvágni és meghúzni), és akkor én szaggatom fel a flasztert (remélhetőleg nem a homlokommal).
Az oroszlánkirálynak meg mi a sztorija? Tényleg csak ennyi? Mert a felülről legalább izgalmasabb dolgokat is lehet látni.
Ma esti kínzó kérdésem:
Ha itthon maradok és kipihenem magam, vajon pont elszalasztom életem nagy lehetőségét?
Nem fog kiderülni, győzött a sör.
De egy zuhanyt dobnom kéne, mert másnaposan hat órát izzadni egy zsinórpadláson...
(SENKI nem olvassa a blogomat, de ennek ellenére, a magam szórakoztatására lassan kialakul az új megjelenés, például a megnyugtató lágy dallamok leváltották a mindig szívfacsaró számot. )
tiszta lappal
Hurrá, hajrá, előre!
századik, avagy szánalmas és szánalomra méltó
Ez a századik bejegyzés.
Egyszer már elértem ezt a bűvös számot, de utána mindent kitöröltem, és újra kezdtem.
Szóval.
Ha nem én magam csinálnám, el se hinném, hogy a látszat kedvéért mire nem képes az ember. Sokakat átverek egy kicsit, némelyeket nagyon, és van egy, akit totálisan.
Vergődöm a lefüggönyözött szobámban, szinte senkivel se kommunikálok, nem csinálok semmit. Piros betűs ünnep, ha bemegyek a suliba. Szökőévente tanulok is valamit. Mondjuk legalább nem költök (pénzt). Csak amikor éjjel annak ellenére, hogy majd' leragadnak a szemeim, mert akkor kis szobám rejtekében hirtelen láncdohányossá válok.
Filmeket nézek, néha játszom, de semmi más.
Nem tudom, olvasod-e, nem hiszem, bár azt mondtad, fontos vagyok (ez persze semmit nem jelent, mert az idő múlásával váltam talán fontossá, és ezért gyorsabban eltűnök, mint hinnéd), de tudnod kell, hogy mindenemet neked adtam, és mindenem elveszett, amikor neked már nem kellett.
Tudom, hogy sok mindenben eltérek a megszokottól, de te is láthatod, hogy nem normális, és emellett már az agyamra is megy, hogy minden áldott reggel a te arcodra emlékszem az álmaimból.
Nincsen semmi tervem a holnap után. Semmi. Se meló, se tanulás, se lakás, ház, feleség és gyerekek. Pedig nem is olyan rég még együtt tervezgettünk.
Szóval.
Nem várok el semmit, sőt, nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is javítani tudna a helyzetemen. Csak hogy a félreértéseket elkerüljük. Nem várom el senkitől, hogy segítsen.
Bőven elég, hogy ezt itt elmondhattam.
És nem látom értelmét, hogy folytassam.
mint régen
-Helló.
-Hali.
-Mi a helyzet?
-Semmi különös.
-Na de mégis.
-Hát, megjöttem, visszatértem, ahogy érzed.
-Azt ugye tudod, hogy ha kicsit korábban jössz, akkor most nem ebben a helyzetben rohadnánk?
-Hát... most már mindegy.
-Ja, neked mindegy, de én most itt szívok.
-Hát majd belehúzol.
-Könyörgöm, most már mi a lószart kezdünk?
-Hát... mondtam, belehúzol.
-Kösz ba**d meg. Jöhettél volna pár évvel korábban.
ééééés
Tapsvihar, konfetti, dobpergés, tűzijáték, meg minden!
Felkeltem, és iskolába megyek.
most nézem,
valamivel több, mint egy hónap?
Eddig ez a leghosszabb.
tényleg
Nem ezt érdemlem. Soha nem élt bennem rossz akarat. Soha nem akartalak bántani. Miért nem hagysz aludni? Miért nem érdemlek többet másfél óránál? És miért kellenek ezek a borzalmas rémálmok? Meglennék nélkülük, tényleg.
Fontos.
Persze.
váltó
Váltóáram egész pontosan, persze nem 50 Herzen jóval lassabb, meg nem is egyenletesen váltakozik. Néha azon kapom magam, hogy mosolygok, ami egészen jó hatással van a terjedő fizimiskámra.
Szóval nem lenne szabad a múltban élnem, még pár percre sem, az pont olyan, mint a drogok, amelyek elszakítanak a valóságtól, mert a valóság nem tetszik, nem megfelelő, vagy csak már unalmas.
De mégis, egy két percre visszatérek a múltba, és "csak a jót, csak a szépet" látom, és akkor jó. De hamar rádöbbenek, hogy az a különleges gondolkodásmód, életvitel, azok a teljesen egyedi mozdulatok, gesztusok, az az illat, az a biztonságérzet soha nem lesz az enyém.
Ez van, inkább a valóságon kell változtatni, kijavítani a hibákat, és érdekesebbé tenni az elkövetkező perceket, hónapokat, éveket, mint nem valós világokba menekülni.
Vagy... Áhh, ez az én elkorcsosult felfogásom, ami nyilván rossz, vagy csak a körülmények végterméke, hogy helyette az életmódom, meg a hozzáállásom ne korcsosuljon el.
Ma tanultam, hogy AZ is deviáns viselkedés, csak a semleges csoportot erősíti, mert a pozitív és negatív hatásai
1, kiegyenlítik egymást
2, nem mérhetőek.
Persze csak szociológiai szempontból.
Bár azt gondolom, hogy egy ember reakciója ARRA már lehet negatívan deviáns. Például felbomlik egy család miatta, életek mennek tönkre, vagy már alapvetően korcsok jönnek létre.
Vagy egyszer csak elege lesz valakinek ABBÓL, és biztosítja a technikai felszerelést ahhoz, hogy megszüntesse. De hát az ember (ugye) alapvetően rossz.
Még én sem tudom megváltoztatni a világot.
ma is
Ma is (mert ma még tegnap van, mert még nem feküdtem le aludni) láttalak. Jótékonyan eltakart az üveg mögött a félhomály, de amúgy se néztél arrafelé, valami egészen más kötött le éppen.
Azonnal 180-on volt a pulzusom. Kicsit olyan volt, mint a pánikroham, ami eddig csak kétszer érintett meg, és remélem többször nem történik meg.
Szóval csak néztelek, aztán eszembe jutott, hogy nem kéne ott lennem, és hazamentem.
Pedig nem is akartam.
Folyton ez megy a fejemben, lehet, hogy berögződés, de akkor is, majd megőrülök, hogy nem tudok semmiről, és majd belepusztulok, hogy ez lényegében ne is változzon.
szerbusz
Kérded, hogy vagyok... ja nem.
felesleges
Igazából nem is panaszkodtam ki magamat, és hogy őszinte legyek, nincs is nagyon kedvem.
Elmondhatnám, hogy mit veszítettem el, elmesélhetném, hogy érzem magam, nyavalyoghatnék, hogy milyen rossz most nekem, de nem hozná meg a kívánt hatást. Nem érnék el vele semmit.
Ma már csak egy kifizetetlen számla vagyok.
Pont, mint itthon.
Persze senkire nem kenhetem azt, hogy most épp merre tart az életem, mert nem lehet megtalálni az okokat, amiért ilyen lettem.
Nem haragudhatok az esőre, ha akkor kap el, amikor nincs nálam esernyő. Ez tiszta sor.
De akkor mégis mi lesz?
Beszélni szeretnék. Megértetni. Elmondani. Vagy csak érezni azt az illatot.
Megnyugodni.
Aludni.
megint csak 2
Egy csomó dolog járt a fejemben, de hál' Istennek leredukálódott ennyire:
B.m.!
Tényleg?
megint csak
Törölt bejegyzés.
hangok, képek
Azt hiszem, emlék-gestpos lettem. Vagy valami hasonló. De van haszna annak, hogy feltúrtam a gépemet, és az összes olyan képet kitöröltem, sőt...
...most már a lomtárat is ürítettem, és lekaptam a youtube-ról azt a kis videót, és alig láttam már a végén a gombokat, meg a betűket, és biztos ment a szemétbe egy-két olyan kép is, amit még szívesen nézegettem volna, de...
Ezt megtartom:
Nem tudom kiengedni a gőzt. Érzem, hogy itt viszem a mellkasomban, folyamatosan pattanásig feszülten, és éppen ezért óvom is magamat mindentől, de ebből így nem lesz a közeljövőben semmi.
És hogy miért írok kizárólag erről (pláne reggel fél ötkor, amikor itthon gubbasztottam egész este {lényegében egész nap}, és aludni se tudok)?
Mert nincs (nem maradt) más.
álom
Ha ez így megy tovább, egy 15-20 m2-es álomcsapdát szerkesztek a plafonra...
Történt mindez három szakaszban, amelyek közül
1, az elsőre emlékszem legkevésbé, ami biztos, az a hangulat, a helyszín és a résztvevők. Boldog voltam, Balatonon voltunk, öten, szóval veletek. Más nem maradt meg, mert azóta fel is keltem párszor.
2, A második érdekes volt. Egy koedukált wc-zuhanyzó komplexumban próbáltam érvényesülni, a szokásos megoldás álmomban, hogy se a wc-k, se a zuhanyzók nincsenek elválasztva, ezért mindent nagyközönség előtt művelhettem csak. Apropó, előtte vonattal is közlekedtem, de az nagyon el van mosódva (és vajon honnan, hova, kivel és kihez vonatozhattam volna?). Szóval ebben a morbid kicsempézett komplexumban (ami egy fesztivál mosdója) szed össze az a bizonytalanul ismerős lány, aki határozottan kivezet a fesztivál területérő, át egy nyaralóövezetbe, ahol eltéved, majd amikor megtalálja a megfelelő házat, onnan két nem éppen színpatikus úriember lép ki, és azért nem köszönnek vissza, mert már ők is öltek embert.
3, Legalább álmomban iskolába járok, bár középsuliba, hosszú telefonbeszélgetés a volt matektanárommal, majd irány a hátsó pad, ami pont olyan, mint az ágyam, és találd ki, kivel, és milyen célból osztom meg... Mondjuk kiderül, hogy egy osztályterem óra közben nem alkalmas arra, még ha mindenki alszik is, de a közös megállapodás gyümölcseként azon gondolkozom, hol van a régi sulimban fürdőszoba.
Végeredményként azt tudom elmondani, hogy legalább az a pár perc, ami alatt ébredés után kitisztul a fejem, gondtalan.
hetek, hónapok, verebek, baglyok...
komp
Indokolatlan utazás egy komppal, volt előtte valamiféle gépjármű-tény, de hogy a kompban, vagy máshol, és hogy néztem, vagy vezettem, az már homály, de hogy ne aludjak egyedül, és hogy a képzavar hétköznapivá válásának aktuális momentumából fakadó fontosság kihangsúlyozása ne süllyedjen el az illetlen gondolatkavalkádok sűrű váltakozása során (baszd meg), a kompra lép ő, és aztán még egyszer ő, mert az első hamis volt, ami fura, mert nagyon hasonlított az eredetire, de kitisztult a kép, és csókolózni, meg olyanokat mondani ér, de ölelni már nem, és reggel nem érted, miért olyan nehéz kinyitni a szemed.
Köménymag.
Ápdét: Ha lenne barátnőm, és más lánnyal smárolnék a színpadon, el is várnám, hogy
1, A hölgy párja (ha van) csapjon meg, de rendesen,
2, a barátnőm is csapjon meg, és ha annyival megúszom, örülök.
Te vagy a paraszt!
azonnal
Ez egy amolyan bugyuta vallomás,
de a lényege olyan, mintha Mózes kőtábláinak a a hátuljára ez lett volna felvésve,
szóval jöhetek bárhogyan, és bármilyen állapotban,
titkon azt az öreg kocsit várom,
hátha ott áll a kapunk előtt, vagy a sarkon túl, de...
De soha nem fog ott állni.
És a fantáziám...
Bukott csatából minden értelmes ember (lény) kihátrál,
és minden ostoba újra rohamra indul,
de aki ott marad, azt bizony a hollók zabálják fel.
Hát szerbusztok.
Később: A címek és a bejegyzések között elég nehéz néha összefüggést találni, nem tudok olyan gyorsan gépelni, hogy leírjam a szövegkörnyezetet, ahonnan kiragadtam a címet. Sorry.
